Megdöbbentő ötletek

Papiron jól nézett ki...
(www.studiogblog.com)

(Részlet a Kóklerek kora című fejezetből.)

Az utóbbi időben rendre kapunk olyan kertterveket, amik – hogy finoman fogalmazzak – hagynak némi kívánnivalót maguk után. Több közös vonásuk van, a legfontosabb, hogy készítőiknek fogalmuk sincs arról az élőhelyről, ahová az általuk megálmodott kertet tervezik.

Van némi baj a növényismerettel is: napimádók kerülnek árnyékba, mélyárnyékba, és árnyékkedvelőket rajzolgatnak tűző napra. Nagyon úgy néz ki, gondot okoz a méret és a darabszám is. Egyesek azt hiszik, sok jó növény kis helyen is elfér, levendulából például tizenöt tő másfél négyzetméteren, áfonyából hatvanhat darab hat négyzetméteren, de dobogós helyen tanyázik az az ötlet is, miszerint egy tíz méter hosszú ágyásba hatvan termetes orgonát kell ültetni. Akad, aki a borostyánnal bánik bőkezűen: tizenhat méternyi kerítés mellé százhatvan darabot látna jónak.

A valóságtól elrugaszkodott tervek készítőinek weblapjain rendszerint szép, kövér mondatokkal tűzdelt hitvallások sorjáznak ember és táj kapcsolatáról, környezetről, felelősségről.

A használhatatlan kerttervekről egyetlen szó sem esik.

Nincs szó a fagyzugos, hideg északi oldalra álmodott európai ciprusról, az évelőágyás díszének választott kerti rutáról, melyhez erősen ajánlott kesztyűvel közelíteni, megelőzendő a felhólyagosodó, kipirosodó bőrt. Levelei – bár egyes kultúrákban fűszerként használatosak – mérgezőek, kisgyermekes házhoz tehát aligha tűnik tökéletes választásnak. Ahogy a rózsának sem ideális egy árnyékos sarok, és nem kifejezetten szomszédbarát megoldás a kerítés mellé telepítendő, alaphangon tizenöt méter magas gyertyánfa sem.

Persze, a papír sok mindent elbír. Türelemmel viseli, ha a gyepszőnyegezés(!) rétegrendje húsz centiméter vastag zúzottkővel kezdődik. Kibírja, ha kúszóboróka helyett termetes cimborát rajzolnak rá, ha a homokozó helyének az udvar legeldugottabb sarkát jelölik ki, s mellé a gyermekbarátnak kifejezett jóindulattal sem nevezhető borbolyákat találják jónak.

Egyesek lapja manapság olyan hosszú, hogy sosem érnek az aljára, mindig, mindig van hely rajta lejjebb, egyre lejjebb.