Az ágyásokat takarni nem kell félnetek

Fenyőkéreg és díszkavics erdei környezetben

Jó lesz.
Mi több: remek.

Merthogy a növények telepítésekor a mégoly gondosan kigyomlált ágyásokat is képes eluralni a gaz, s a legnagyobb figyelemmel előkészített talaj is kiszárad idővel. A gyomok miatt aztán állandó feladat lesz a gazolás, a gyorsan kiszáradó talajban pedig sanyarúbb sorsa lesz növényeinknek.

A megoldás kézenfekvő: az ágyásokat takarnunk kell. Erre a célra a leginkább ismert megoldás a – borsos áron kapható – fenyőkéreg, általában borovi vagy vörösfenyő. Sajnos a hazai kerttulajdonosok közül sokan használják a barkácsáruházakban kapható rettenetet, a legtöbbször színes dekormulcsként forgalmazott, színezett giccset. Előnye nincs, hátránya viszont szép számmal akad: diszkrét megjelenés helyett messziről virít az ágyásban, a vegyszerrel átitatott fadarabok bomlástermékei szennyezik a környezetet, és meglehetősen ízléstelen egy portéka.

A fenyőkéreg jó választás, a vörösfenyő néhány évvel tovább bírja, de úgy öt-hatévente ezt is fel kell újítani. A számít-e a méret kérdéskörben megoszlanak a vélemények, de az bizonyos, hogy egy alacsony évelőkkel, egynyáriakkal beültetett területre nem szerencsés nagyméretű – tíz centiméteres vagy annál nagyobb – kérget használni.

A fenyőkéreg vastagsága legalább öt centiméter kell legyen, az ideális réteg viszont nyolc centiméternél kezdődik. A kéreg kerülhet közvetlenül a talajra, de használhatunk első rétegként geotextilt is. Utóbbi alkalmazása a terjedő tövű növények esetében erősen ellenjavallt, az új hajtások ugyanis nem tudnak megküzdeni a jelentős felületi feszültséggel rendelkező geotextillel: terjedésüket maga a textil teszi lehetetlenné. A textilnek akkor sincs értelme, ha az ágyáskialakítás sok növénnyel történik, a sűrű beültetés miatt az egymásnak támaszkodó, csaknem zárt növénytakaró visszaszorítja a gyomokat. Ráadásul egy ilyen rendszerben a talajra kerülő textil leginkább lyuk hátán lyuk képét mutatná.

Faapríték
(https://sydneytreeandstump.com.au/)

Az ágyásfedés anyaga lehet még a faapríték is, nem mutat olyan egységes képet, mint a fenyőkéreg, de költséghatékonyabb, és jól szolgálja ugyanazt a célt.

Ha geotextil kerül a kéreg vagy a faapríték alá, a mulcs bomlása csupán öncélú folyamat lesz, az idővel korhadásnak induló faanyag képes ugyan lebomlani, de sohasem kerül közvetlen kapcsolatba a talajjal. A növények és a talaj szempontjából fontos humusz tehát nem tud kialakulni, márpedig ez lenne a mulcsozás egyik fontos célja.

Az interneten számos videó található arról, hogy a növényágyások mulcsozására a fűnyesedék és a konyhai zöldhulladék is előszeretettel használható. Kerttulajdonosként érdemes azonban meggondolni, hogy a paprika csumáját vagy a dinnyehéjat bedobjuk-e egy hanyag mozdulattal a levendula vagy a cickafark tövek közé, néhány decens paradicsom szárral és főttkukorica csővel együtt. Egyrészt rothadási folyamataik mások, másrészt jó néhány nem kívánatos négylábút képesek az ágyásokba csábítani, ráadásul a meggondolatlanul vastagon szétterített fűnyesedékkel együtt ideális megoldás, ha csinos penészréteget szeretnénk kialakítani.

A mulcsozás anyagválasztásának szempontjai között előkelő helyet kellene kapjon a kialakítandó kert stílusa. Egy modern kertben nem használhatunk sem faaprítékot, sem fűnyesedéket, legfeljebb a fenyőkéreg jöhet szóba, de összhangban kell legyen a telepítendő növények habitusával. Efféle kertekben leginkább a díszkavics, a darált vagy zúzott üvegtörmelék és a kagylóhéj jöhet szóba. Hasonlóképpen gondosan kell megválasztani egy mediterrán kert növényágyásaink mulcsanyagát is, a yukkák, törpefenyők és agavék között nem kifejezetten mutatna jól egy zellerszár vagy egy dinnyehéj. A természetközei kertekben viszont nem számít stílustörésnek, ha a mulcsozáshoz felhasználjuk a levágott növényi szárakat, a visszacsípett virágfejeket, a rózsák elszáradt virágait és az apróra vágott, vagy ledarált növényi zöldhulladékot.

A mulcsozás az egyik legjobb módszer, ha csökkenteni szeretnénk a vízfelhasználást, és így az öntözésre fordított időt, jelentősen javíthatjuk ezzel az ágyások vízmegtartó képességét, és nem kell időről időre végeláthatatlan küzdelmet folytatnunk a gyomokkal. Ebben a geotextil is segítségünkre van, lefektetésével a gyomok 60-70 százalékának örömteli búcsút mondhatunk. A mulcsozott ágyásokban ideális esetben igen tisztességes talajélet alakul majd ki, az ásás és a kapálás pedig kikerülhet a kertészeti szótárunkból.

A díszkaviccsal és üvegaprítékkal borított ágyásokban nem, a növényanyagokkal mulcsozott kertrészekben viszont állandó vendégeink lesznek. Rigók, verebek, vörösbegyek és néhány más magevő cimbora vesz majd porfürdőt, vagy kutat magvak után az ágyásokban.